A Qin-dinasztia

Az időszámítás kezdete előtti 221-ben a rabszolgatartó társadalom kétezer éve után megszületett Kínában az első egységes központi uralom, a Qin-dinasztia.
I. e. 255 és 222 között a Hadakozó Fejedelemségek korában hét királyság , a Qin, Qi, Chu, Wei, Zan, Han és Zhao vég nélküli háborút folytatott egymással. Az ország északnyugati részét birtokló Qin királyság, mivel hamarabb fogott hadi és agrárreform végrehajtásába, végül nagy katonai és gazdasági erőfölényét ért el a többi hat fejedelemséggel szemben, és i. e. 247-ben sikerült az akkori Kína területeit egyesíteni. A siker nem véletlenül született meg. Hogy csak egyet említsünk: Zhen Guoxing han származású vízügyi szakember vezetésével a Qin király csatornát ásatott, amely több mint 40 ezer hektárnyi szikes földet változtatott termőfölddé.
I. e. 230-tól Yeng Zheng király megkezdte országegyesítő hadjáratát, és nem egészen 10 év alatt sorra megsemmisítette a hat királyságot. Ezzel ő lett az egységes ország uralkodója, magát Kína első császárának nevezte.
Nagy történelmi jelentőségű esemény volt Kína egyesítése, és nagy hatással volt az utókorra is. A császár a Zhou-korban létrehozott, és a Tavasz-Ősz korban rengeteg háborút okozó fejedelemségi rendszer helyett kialakította a központi vezetéshez tartozó 36 megyéből álló megyerendszert. A megyékhez járások, azokhoz pedig falvak tartoztak. Minden közigazgatási szerv élén kinevezett vezető állt. A központi és a megyei vezető tisztségviselőket maga a császár nevezte ki, tisztsége nem volt örökölhető. Az ekkor keletkezett megyei nevekből sok máig is megmaradt. 
A császár parancsára egyesítették az írásrendszert. Erre azért volt szükség, mert a Hadakozó Fejedelemségek korában ugyan minden királyságban egyazon eredetű írást használtak, azonban a több száz évig tartott megosztottság sok változást és eltérést hozott a különböző királyságokban érvényes írásokban. Ez az állapot nehézséget okozott az államigazgatásban, de a kereskedelemben és a mindennapi életben is. A császár elrendelte, hogy a Qin királyságban használt írás alapján az egész birodalomban egyesítsék az írásrendszert. Az egységes írásnak felbecsülhetetlen nagy szerepe volt a későbbiek során az ország egységének megőrzésében és a kultúra fejlődésében. 
A császár parancsára egységesítették a súlyrendszert, a hossz- és űrmértékeket, ami szintén nagyban segítette a kereskedelem és gazdaság fejlődését. Továbbá a kereskedelemben bevezették az egységes pénzt, amely intézkedés a központi hatalom megszilárdításában is nagy szerepet játszott.
I. e. 213-ban a császár újabb rendelete szerint a Qin-királyságban megjelent könyvek kivételével elégették más királyságok könyveit, az írásos munkákat, elsősorban a konfuciánus könyveket, de más iskolák írásait sem kímélték, a könyvrejtegetőket pedig kivégezték. Ez a kegyetlen parancs hatalmas károkat okozott a kultúrában. 
Az északi nomád népek támadásainak elhárítására a császár elrendelte, hogy kössék össze a nomádok ellen korábban a Han, Yan és Zhao királyságok által külön-külön emelt védőfalakat, ez lett a mai Kínai Nagy Fal alapja. Ezen kívül a császár több mint 700 ezer férfi munkaerőt mozgósított a császári palotának, és sírjának építésére. A nemrégiben napvilágot látott cserépkatonák abból a korból maradtak ránk. A kíméletlen munkálatok nagyban gyengítették az ország erejét, és kiürítették az államkincstárt.
Az első császár katonai erővel véget vetett Kína széttagoltságának, megvalósította az ország egységét, létrehozta a többnemzetiségű feudális hatalmat, amelynek gerincét a han nemzetiség alkotta. Ezzel új történelmi fejezetet nyitott Kína történetében.